A cumikérdésről, vagyis inkább a bennem lakó disszonanciáról a cumi irányába már írtam egy párszor (annak ellenére van ez így, hogy mégis mind cumis lett végül...), így aztán erről most nem sopánkodénk, bár van némi lelkiismeret furdalásom a kialakult helyzet miatt, ez tagadhatatlan.
Arról van szó, hogy Hanna gyöngyfogacskái az elmúlt másfél évben látványosan kifelé deformálódtak, részben a cumi miatt, részben pedig tőlem örökölve némi előlharapásra való hajlamot is.
Anna barátnőm, aki remek fogorvos, sőt fogszabályozással foglalkozik, természetesen már a maláj küldetés alatt született képek alapján látta, hogy lesz teendőnk velük, és mikor hazaértünk, az első dolga volt, hogy megbeszéljük a stratégiát, hogyan lesznek szép szabályos fogacskái a széparcúmnak.
Az első lépés egy olyan "nagylányos" cumi viselése, amit mintegy fogvédőt, a fogak és az íny közé szorítva kell a szájában tartani, amitől az izmok maguk visszadolgozzák valamelyest az eltévedt alanyokat.
A nagylányos cumi viszont nem okozza azt az örömöt, amit eddig a rendes igen, így persze teljesen benne van a pakliban, hogy egy laza mozdulattal kerül a kukába a segítség.
Viszont úgy tűnik, hogy annyira jól sikerült beharangoznunk Annával a dolgot (erre rásegített, hogy volt két hét ígérgetés, és Hanna alig várta már, hogy megkapja a speciális, csak neki szánt cumit), majd kialakítani a módot, ahogy nem fogja azonnal megutálni az egészet, hogy ma már egyszer negyed órát, este pedig teljes negyven percet volt a szájában.
Nem alváshoz kezdtünk vele, mert tudtam, hogy mivel a cumit még egyáltalán nem tette félre, nem fog menni, és azt szerettem volna, ha sikerélménye van. Igy aztán először délben adtam neki azzal, hogy míg mi ebédelünk a kicsikkel, ő csak cumizgasson. Nem egyszerű, mert ezzel nem lehet beszélni, a főcsacsogónak pedig nehéz csendben maradnia, de ment.
Aztán este a mesenézés közben (míg én Lellét fürdettem, előkészítettem, majd még gyorsan ki is teregettem, amitől hosszabbra nyúlt ez a szeánsz, mint szokott) majdnem háromnegyed órán keresztül volt a szájában.
Tegnap reggel ő maga vitte le, és szopogatta egy darabig, nekem pedig ma már azt újságolta, hoyg lehet ezzel is cumizni :) Ami nagyjábó azt jelenti, befogadta.
És lehet, hogy csak én szeretném, de én már látom is, hogy javul a helyzet. :)
Nagyon nagyon büszke vagyok Rád Hanna.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar