HangyászÁron

Áron, miután tegnap este ő lett a figyelmünk középpontja, a legcukibb formáját hozta, teljesen rabul ejtve a szívemet természetesen.
Elképesztő irmaban fejlődik a szókincse (új szavak... porsche, előke, csöpög, elfogyott, kiborult, katicabogár, markoló, tűzoltó autó, csak hogy az egyszerűbbeket soroljam :)), ezzel együtt a fő kommunikációs csatorna a verbalitás lett, így azt hiszem lassan kijelenthetem, Áron beszél. Raghoz, mára már pl. olyanokkal kápráztat el, mint Márkusz cipője, vagy az én, Áron, vagy a benne fürödtem, vagy kérem a markolót, kérem a kezembe (így, szép helyesen)...
És nemcsak beszél, de elképesztő humora is van, a legváratlanabb helyzetekben kapja elő és csillogtatja meg, ugyanakkor rengetegszer a helyzetben felismert egyéb tartalmat emeli ki, és viccel vele, amit szintén elképedve figyelünk, mert ilyen a lányoknál ennyi idősen nem volt. Vagy csak nem emlékszünk már rá, olyan rég volt :):).
Tegnap este az előszobában vetkőzött (egyedül!), az overál nadrág félig a lábán, és a fél pár cipője is fent volt még, mikor egyszercsak hasra vágódott, és úgy maradt. Nekem háttal volt, így eleinte nem is vettem észre, mit matat a földön, aztán azt mondta:
-Katicabogár... hangya. Mászik...
Egy darabig figyelte a kiszemeltet, nevetgélt azon, hogy igyekszik a kis hangya, aztán a követte az ujjával, miközben lelkesen kommentálta a történetet.
- Mászik, elmászott, nézd :)
Végül utólérte a kezével, és rábökött.
- Nem mászik, megállt.
Mondta, és felemelte az ujja hegyére lapult kis hangyatetemet.
Aztán letette, és másik után nézett:
- Kettő, három. Másik is mászik. Másik is megállt. Nem mászik. :):)
És mindezt olyan hosszan, hogy volt időm előkapni a kamerát és sorozatot gyártani a kis természettudósról. :)
A hangyák jelenléte kis melegséggel töltött el, olyan régen nem láttunk már. :):)